×
Gyakorlatias költségmodell a cirkónia laborok és forgalmazók számára
Amikor a laborok cirkónia anyagokat hasonlítanak össze, a beszélgetés gyakran egy korong árával kezdődik.
Ez a szám könnyen megszerezhető, könnyen beilleszthető egy táblázatba, és könnyen tárgyalható. Ugyanakkor hiányos.
Egy korong nem hoz be automatikusan bevételt csak azért, mert belép a laborba. Először el kell helyezni (nestelni), meg kell marni, szét kell választani, szinterelni, befejezni, ellenőrizni és elfogadni. Egyes maradékok továbbra is hasznosak; mások használhatatlan készletként maradnak. Egyes restaurációk egyszer haladnak keresztül a munkafolyamaton; mások újabb marásra, újabb kemencemunkára és több technikusi időre is szükséget tartanak.
A hasznosabb gazdasági kérdés tehát nem az, hogy:
Mennyibe kerül egy korong?
Ez az:
Mennyibe kerül ez a munkafolyamat minden elfogadott, ténylegesen kiszállított restauráció esetében?
Induljunk ki a megfelelő nevezőből
Alacsony anyagár vonzóan tűnhet, ha a költséget a nestelési egységek számával osztjuk. Azonban egy restauráció nestelése nem azonos a befejezésével.
A belső döntéshozatalhoz gyakorlatiasabb számítás a következő:
Az elfogadott restaurációk egyedi valódi költsége = a teljes hozzárendelhető gyártási költség ÷ az elküldött elfogadott restaurációk száma
a „teljes hozzárendelhető gyártási költség” tartalmazhatja az anyagokat, az aktív munkaerőt, a berendezések kapacitását, az újragyártásokat, a korrekciós munkákat és egy megfelelő készletfelár-t.
Ez nem szolgálja a laboratórium hivatalos könyvelési rendszerének helyettesítését. Ez egy vezetési eszköz, amely lehetővé teszi az anyagok és munkafolyamatok összehasonlítását azonos alapon.
A nevező különösen fontos. Ha egy lemez sok egymásba ágyazott egységet eredményez, de több egységet újramaradásra vagy kiterjedt korrekcióra kell küldeni, akkor a látszólagos anyagtakarékosság eltűnhet még a rendelés kiszállítása előtt.
A teljes költségstruktúra
A vételár továbbra is lényeges, de csupán az első réteg.
1. Anyagkihasználás
A hasznos hozam nem csupán a lemez elméleti felületétől függ.
A korong magassága, a helyreállítási geometria, a csatlakozó vagy támasztó elemek igényei, a marás határvonalai, a korábban már felhasznált területek és a laboratórium szabályzata a maradék anyagok megőrzéséről mind befolyásolják, mennyi hasznos értéket nyerhetünk.
Egy maradék cirkónium-oxid szakasz nem minősül automatikusan sem hulladéknak, sem megtakarításnak. Értéke csak akkor létezik, ha a laboratórium képes azonosítani, tárolni, előhívni és megfelelő jövőbeli esetben felhasználni.
2. Aktív műszaki szakember-munka
A gépidő és a műszaki szakember ideje különböző költségek.
Egy műszaki szakember aktív időt tölthet CAM-fájlok elkészítésével, a megfelelő korong kiválasztásával, szerszámok cseréjével, a gép betöltésével, az egységek szétválasztásával, a csatlakozók simításával, színfelvitellel, felületkezeléssel, érintkezésjavítással és minőségellenőrzések végzésével.
Egy olyan munkafolyamat, amely minden esetnél több kis kézi korrekciót igényel, külön-külön nézve elfogadhatónak tűnhet. Egy hónapos termelés során azonban ezek a percek jelentős költséggé válnak.
Rögzítsük az aktív munkaerő-felhasználást, ne feltételezzük, hogy egy automatizált munkafolyamat munkaerő-mentes.
3. Marás és kemence kapacitás
A berendezés kapacitásának gazdasági értéke akkor is van, ha a gépet már megvették.
Egy újramarás olyan pozíciót foglal el, amelyet egy új eset számára lehetett volna fenntartani. Egy elkerülhető kemenceciklus lefoglalja a tervezett kapacitást, és befolyásolhatja a szállítási ütemezést. A rossz kötegképzés vagy felesleges ciklusokat eredményez, vagy késleltetéseket okoz, amíg az esetek várják a következő megfelelő töltést.
A kapacitásköltséget nem kell bonyolult pénzügyi modell segítségével kiszámítani. A laboratóriumok kezdhetnek azzal, hogy nyomon követik az elfoglalt marási időt, a kemenceciklusokat és azokat az eseteket, amelyeket a kapacitás hiánya miatt késleltettek.
A cél az anyag- vagy folyamatdöntések azon helyeinek azonosítása, ahol a termelési időszakokat ismétlődően felhasználják.
4. Újrafeldolgozások és minőségi veszteségek
Egy újrafeldolgozás költsége nem csupán egy további cirkoniumoxid darab.
Tartalmazhat egy második CAM-beállítást, több gépidőt, egy további kemencehelyzetet, további felületkezelést és ellenőrzést, ütemterv-megszakítást, ügyfélkommunikációt és gyorsított szállítást.
Egyes veszteségek anyaghoz kapcsolódnak; mások a szkennelésből, a tervezésből, a marószerszámokból, a kezelésből, a szinterelésből, a felületkezelésből vagy a hiányos esetinformációkból erednek. Egy igazságos költségrendszert először a veszteséget kell rögzítenie, majd külön kell vizsgálnia az okát.
Az automatikus hibák minden egyes esetének anyagra való hozzárendelése megbízhatatlan beszerzési adatokat eredményez. Ugyanolyan kevés segítséget nyújt az automatikus kizárás is minden hibából az anyagértékelésből.
5. Készlet
Minden anyagcsoport-, áttetszőség-, árnyalat-, átmérő- és magasságkombináció újabb készletkezelési követelményt jelent.
Egy széles katalógus kereskedelmi szempontból hasznos lehet, de csak akkor, ha a készletmozgás indokolja a skálát. A lassan forgó korongok pénzt kötnek le, tárolási helyet igényelnek, azonosítást és nyomon követhetőséget tesznek szükségessé, és nehézkesek lehetnek a használatuk, ha a termékválaszték vagy az ügyfélkérés megváltozik.
A disztribútorok esetében ugyanez az elv nagyobb méretekben érvényesül. Egy alacsony beszerzési ár kevésbé vonzó, ha a minimális rendelési mennyiségek hónapokig tartó lassan forgó készletet eredményeznek.
Az állományköltséget ezért termékcsalád és méret szerint – nem csupán a raktár teljes értéke szerint – kell értékelni.
A beillesztési hatékonyság nem azonos a gyártási hozammal
A laboratóriumok gyakran a „hozam” kifejezést több különböző dolog leírására használják.
A geometriai hozam azt mutatja meg, hány egység helyezhető el egy korongban, illetve hogy a korong mennyi felületét foglalja el.
A gyártási hozam azt mutatja meg, hány egység fejeződik be a marásból, szinterelésből és utómunkálóból újramarás vagy jelentős korrekciós munka nélkül.
A kereskedelmi hozam azt mutatja meg, hány restauráció felel meg a laboratórium elfogadási kritériumainak, és kiszállításra kerül.
Mindhárom mérés hasznos, de össze nem keverendők.
A nagyon sűrű elhelyezés javíthatja a geometriai kihasználtságot, de maradnia kell a validált munkafolyamat tervezési, marásos, támasztási és anyagkorlátain belül. A CAM-képernyőn több egység nem jelent automatikusan több elfogadott restaurációt.
Végezzen 30 napos ellenőrzést
Egy laboratóriumnak nem szükséges nagy pénzügyi projekt ahhoz, hogy javítsa költségszámítását. Kezdjen egy nagy mennyiségben gyártott anyagcsoporttal és egy összehasonlítható restaurációs kategóriával.
30 napig rögzítse:
Az időszak végén ossza el a hozzárendelhető költséget az elfogadott restaurációk számával, amelyeket kiszállítottak.
Ezután vizsgálja meg a beágyazott egységek és az első próbálkozásra elfogadott egységek közötti különbséget. Ez a különbség gyakran informatívabb, mint maga a korong ára.
A publikált kutatások továbbá azt is bemutatják, miért kell a laboroknak saját munkafolyamat-adatokat használniuk. Egy szisztematikus áttekintés szerint a digitális folyamatok rövidíthetik a rögzített protézisek gyártásának egyes szakaszait, de a jelentett időeredmények a technikától függően változtak, és a bevonási kritériumoknak megfelelő tanulmányok nem adtak közvetlen költségösszehasonlítást fogtartó restaurációk esetében.
Egyes klinikai vizsgálatok hatékonyságnövekedést igazoltak bizonyos digitális munkafolyamatoknál, de ezek az eredmények a vizsgálatokban használt berendezésekre, restaurációtípusokra, protokollokra és költségfeltevésekre vonatkoznak. Nem tekinthetők univerzális költségadatnak minden labor számára.
Hasonlókat hasonlítsunk össze
Egy beszállítói összehasonlítás csak akkor értelmezhető, ha a gyártási körülmények összehasonlíthatók.
Használjunk hasonló esetkeveréket, meghatározott elfogadási kritériumokat, képzett munkavállalókat, karbantartott berendezéseket és minden anyaghoz megfelelő, érvényesített folyamatot. Jegyezzük fel az upstream problémákat – például hiányos szkennelést, alkalmatlan terveket vagy kopott szerszámokat –, hogy ne tulajdonítsuk hibásan ezeket a lemezeknek.
A korlátozott méretű termelési próba általában informatívabb, mint az egész készlet egyszerre történő cseréje. Ez lehetővé teszi a laboratóriumnak, hogy első próbálkozásból vizsgálja a kihozatalt, a foglalkoztatott munkaerőt, a felületjavítást, a munkafolyamat-kompatibilitást és a készletigényeket, mielőtt nagyobb beszerzési döntést hoznánk.
A legolcsóbb lemez még mindig a leggazdaságosabb választás lehet. Ennek a modellnek nem az a célja, hogy azt állítsa: egy magasabb árú termék automatikusan jobb.
Célja, hogy a következtetés mérhető legyen.
Gyártók és forgalmazók számára ez a értékesítési beszélgetést is megváltoztatja. A ár mellett a vásárlóknak egyértelmű kezelési utasításokra, nyomon követhetőségre, dokumentált feldolgozási feltételekre, gyakorlati készletelérhetőségre és gyors műszaki támogatásra van szükségük. Ezek a tényezők befolyásolják, hogy egy anyag előrejelezhetően halad-e keresztül a gyártási folyamaton.
Válasszon ki egy nagy mennyiségű zirkónia családot, és mérje meg 30 napig. Amint a laboratórium ismeri az elfogadott restaurációkra jutó költséget, a szállító és a munkafolyamat kiválasztása könnyebben indokolható – és sokkal nehezebb torzítani egyetlen számla árával.
EN
